81 éves korában elhunyt Dr. Opoczky Ludmilla, a Cemkut Kft első ügyvezetője, a hazai cementipar meghatározó alakja.

Prof. Dr. Opoczky Ludmilla temetése, 2015. január 14.

Urbán Ferenc beszéde

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Családtagok, Munkatársak, Barátok!

Sokakkal együtt én is a szeretet ünnepe után kaptam a szomorú hírt. Ismerősök, tisztelők, volt hallgatók, munkatársak, barátok mindannyian megrendülten fogadtuk a tényt: Jutka elhunyt.

Sajnos természetes, hogy egyszer mindannyiunk számára bekövetkezik az elkerülhetetlen. De olyan munkatársaink, barátaink esetében, akik egy egész szakma, iparág létét határozták meg: sokszorosan fájó. Hiszen ő mind emberi, mind szakmai létével, munkásságával kiemelkedőt alkotott, és mutatott irányt másoknak, Nekünk.

Ami első fájdalmunkban akaratlanul is érkezik az elmerengés, emlékezés. A közös élményekre, a mindennapi együttgondolkodásokra, a munka során megélt alkotó folyamatokra. Ezek értékes emlékek lesznek ezután, ma már nem tudjuk megkérdezni mit gondol, vagy ő hogyan csinálná. Nem tudjuk kikérni a tanácsát az adott probléma, vagy akár a teljes iparág kapcsán: mi legyen, merre tovább.
Már tanulmányai idején is érdeklődő, kíváncsi, újdonságokra nyitott ember volt, aki később méltón és felelősséggel vitte tovább mindazt, amit elődei, tanítói és tanárai megtanítottak számára. Akik kinyitották azt a kaput, amin ő belépett, és saját bátor kezdeményezőkészségével, kitartásával, tudásával, bölcsességével, mestereinek tanítását alkalmazva újat alkotott. Új fejezetet, fejezeteket nyitott a szakmában.

Annak a generációnak a szülöttjeként, amelyik megalapozta a mai magyarországi szilikátipart, a cementipar világát. Újító gondolatokkal, nagyon komoly kutatásokkal elindítva azt a folyamatot, ami annakidején úttörő próbálkozásnak számított. Bátran, kísérletezően, nyitottan az újra.

Felbecsülhetetlen az a tudás és tapasztalat, ami a szinte utolsó pillanatig dolgos évtizedek során felhalmozódott. Éppen ezért is volt nagyon nagy lehetőség számunkra az a néhány év, évtized, amelyet együtt tölthettünk a szakmában, a munkában.

Színes szakmai életét, munkásságát vegyészmérnöki diplomával alapozta meg Moszkvában, majd Magyarországon folytatva életét

  • 1969-ben az MTA, kémia tudományok kandidátusa lett,
  • 1983-ban kiérdemelte a kémia tudományok doktori címét,
  • majd 1986-ban a Veszprémi Egyetem címzetes egyetemi tanára lett
  • 1958-tól egészen 1991-ig a Szilikátipari Központi Kutató és Tervező Intézetben dolgozott, ahol segédmunkatársi pozícióból, tudományos munkatársi, főmunkatársi, tudományos csoportvezetői, majd tudományos tanácsadói feladatokat látott el.
  • 1991-ben az ő kezdeményezésére a Magyar Cementipari Társaságok a SZIKKTI Cementkutató Osztály bázisán megalapították a Cementipari Kutató-fejlesztő Kft.-t (CEMKUT Kft.), melynek 1991-94 között ügyvezetője, majd tudományos igazgatója lett.
  • később ugyanitt tudományos tanácsadóként segítette a munkánkat az utolsó pillanatokig.

Közel fél évszázados kutatói tevékenysége során számos cementkémiai- és technológiai kérdéssel foglalkozott alap, alkalmazott és műszaki fejlesztési szinten. Legjelentősebb, nemzetközileg is széles körben ismert tudományos eredményei a finomőrlést kísérő fizikai-kémiai és mechanokémiai jelenségek és a részecske-kölcsönhatás tanulmányozása, az aggregáció, agglomeráció értelmezése, valamint a felületaktív anyagok őrléstechnikai jelentőségének felismerése, hatásmechanizmusának tisztázása. Kiemelten foglalkozott a cementipart érintő őrléselméleti és őrléstechnikai kérdésekkel. További fontosabb kutatási témái voltak a cementgyártás CO2 emissziójának csökkentésére irányuló komplex kutatások, ezen belül is elsősorban az alternatív anyagok cementipari hasznosítása, valamint a környezetbarát többkomponensű cementek fejlesztése. Emellett különleges tulajdonságokkal rendelkező cementeket is fejlesztett speciális felhasználási célokra. Kutatási eredményei megalapozták a mesterséges eredetű cement-kötésszabályozó anyagok felhasználását és a kromátszegény, ill. kromátcsökkentett cement előállítását a hazai cementiparban.

Számos elismerést kapott: az MTA Nívódíját 1991-ben, Eötvös Loránd-díjat 1998-ban, Szilikátipari Emlékérmet 2000-ben, Magyar Cementiparért Kitüntetést 2003-ban, ugyanebben az évben Pro Facultate Rerum Metallicarum emlékérmet.

Fáradhatatlan szakmai közösségi munkájának része volt

  • az MTA Szilikátkémiai Munkabizottsági elnöki tisztsége 1983-95. között,
  • 1995-től az MTA Anyagtudományi és Szilikátkémiai Munkabizottságának
  • 2005-től az MTA Műszaki Kémiai Komplex Bizottságának tagja volt.
  • az SzTE örökös tagja,
  • az Építőanyag Szerkesztőbizottságának tagja volt.

Több tucat hazai és nemzetközi szakkönyv, szakcikk szerzője, társszerzője, számos előadást tartott rangos hazai és nemzetközi konferenciákon. A fiatal szakembereket felkarolta, szívesen osztotta meg, adta át tudását, több ma is aktív szakembert indított el pályáján.

Tisztelt Professzor Asszony, Kedves Jutka!

Sokszorosan lesz nehéz a folytatás nélküled!

Egy egész iparág nevében mondhatom: köszönjük!

Mert korszakalkotó volt a tevékenységed. Szakmánk meghatározó személyisége, Talabér professzor úr egyik előadásában a „legtöbbet író cementes”-nek titulált kolléga. Ez így igaz. Szerencsére, hiszen ezekkel a munkákkal, gondolatokkal, szabadalmakkal, írásokkal gazdagabbak lettünk mindannyian. Sőt, a számodra is mindig a legfontosabb: maga az iparág gazdagodott az általad nyitott fejezetekkel. Mások munkájának, továbbgondoló és alkotó tevékenységének lett alapja mindaz, amit kikutattál, következtettél, megfogalmaztál.

Első ügyvezetőjeként megalapoztad, majd amíg egészséged engedte minden erőddel támogattad a Cemkut Kft.-t, amely jövőre 25 éves lesz. Sosem felejtem szavaid, amikor 10 évvel ezelőtt a Cemkut ügyvezetője lettem és az általad elindított Kft-t teljesen át kellett szervezni, stratégiában gondolkodó, piaci alapon működő szervezetté kellet tenni. Akkor azt mondtad: tudod, a Cemkut jövője a tét, mondjam meg mit tegyél, Te megteszed, mindenben támogatsz. Pedig tudtad, fájdalmas lesz, az is volt, de mindvégig mellettem, mellettünk álltál, támogattál.

Előre gondolkodva határoztad meg azt az irányt, amely most is a sajátunk a kutatás, fejlesztés területén. Bár magasra tetted a lécet, igyekszünk méltóak lenni hozzád, és továbbvinni azt a tudást, emberséget, szakmai és emberi alázatot, amit tőled tanulhattunk el.

Minden percért köszönettel tartozom és tartozunk!

Töretlen pályafutásod, valamint a cementiparért, Cemkutért tett erőfeszítéseid mellett, emberiességedet, bölcsességedet és kitartásodat is őrizzük emlékezetünkben!

Kedves Jutka, nyugodj békében!

 

Dr. Gável Viktória beszéde

Tisztelt Professzor Asszony! Kedves Jutka!

Szomorú szívvel búcsúzunk Tőled…

„Nap vala értelmed, jó szíved csillagok és hold:
Egy nagy természet fényköre húnyt le veled.” (Kölcsey)

Bár a búcsú mindig fájdalmas, tanítványaidnak különösen az, hiszen nekünk több voltál, mint kolléga. Te voltál a viszonyítási pont szakmai életünkben, az iránytű, mely utat mutatott pályánkon.

Lenyűgöző volt, ahogy motiválni, lelkesíteni tudtál. Képes voltál mindenkiből a legjobbat kihozni. Soha nem elégedtél meg a középszerűvel. Szigorú, de következetes tanító voltál. Gondolkodni, dolgozni, szüntelenül kutatni – erre neveltél minket.
Megosztani a tudást, ez talán mindennél fontosabb volt számodra. De ami eddig tanítás volt, az most már örökség. Nem vagyon, hanem igazán gazdag örökség: Tudás. És hogy mihez kezdjünk vele? Méltón Hozzá gyarapítsuk és adjuk tovább!

Nem tagadom, érzelemmel telített vagyok, ha Rólad kell szólnom. Én nem csak a szakmát tanultam Tőled. Gazdag életed számos élményét osztottad meg velem, melyek mindig tanulságul szolgáltak. Kivételes, szikrázó egyéniség voltál, kinek páratlanságát Kosztolányi sorai híven fejezik ki:

„Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán sem nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.”

Drága Jutka! Nyugodj békében!